A gyepek élőlényközössége összetett kapcsolatrendszerben van. Élelem-fogyasztó, illetve zsákmány-ragadozó viszony, versengés, szimbiózis, parazitizmus, kommenzalizmusspeciális kapcsolat két növény vagy állat között, amelyben az egyik a másik által meghagyott élelmet fogyasztja mind fellelhető. Ez a bonyolult kapcsolatrendszer hozzájárul a közösség rezilienciájáhozaz életközösség azon képessége, hogy regenerálódik egy zavaró vagy kedvezőtlen esemény után. Minél több faj alkotja a közösséget (vagyis minél nagyobb a biodiverzitás), annál nagyobb a közösség rezilienciája.
A romániai gyepek szerkezetét befolyásoló tényezőkről...
A kontinensek belsejében található kiterjedt, klimaktikus gyepek esetében általában kevés, de erőteljesen uralkodó fűfaj határozza meg a növényzetet, hiszen csak néhányan képesek igazán sikeresen alkalmazkodni az éghajlati feltételekhez. Ez a pár faj gyökérzetükkel behálózzák a talajt, és hatékonyan tudják felszívni azt a kevés csapadékot, ami rendelkezésükre áll. Más, kevésbé alkalmazkodott növényfajok ritkásabban jelennek meg, olyan helyeken, ahol kisebb-nagyobb zavarások, esetleg nagy nyári viharok, egy-egy foltban az uralkodó fűfajokat éppen kipusztították. Tehát a gyepközösség szerkezetét legnagyobb mértékben az éghajlat határozza meg.
A mi tájaink azonban nemcsak, hogy az erdő és az erdőssztyepp közötti átmeneti zónában vannak, de az itt találkozó biogeográfiai régiók (Románia öt biogeográfiai régió találkozásánál helyezkedik el) és a történelmi, extenzív tájhasználat különösen összetett gyepközösségek kialakulását eredményezte.
A természetes és természetközeli élőhelyek gazdag fajkészlete, az egyes növényfajok eltérő életmódja (különböző módon növekednek, szaporodnak, illetve a nyugalmi időszakot különböző módon vészelik át - akár a téli hideget, akár a nyárközépi aszályt), a növényevő állatok különböző legelési szokásai, a gyepen élő állatok aktivitása, illetve a rendszeres emberi beavatkozások (kaszálás, legelőtisztítás) együttesen határozzák meg a természetközeli gyepeink szerkezetét és fejlődését.
A gyepek dinamikus egyensúlyáról...
A gyepeket legnagyobb részben évelő növényfajokáttelelő gyökérzettel rendelkező növények, amelyek több évig élnek alkotják, és tudjuk azt is, hogy a növények nem változtatják a helyüket. Vagy mégis? A gyepet alkotó növények dús, szerteágazó gyökérrendszert fejlesztenek, hiszen minden évben tovább növelik azt, sűrűn behálózva a talajt. A gyökereken rügyek vannak, amelyekből hajtások fejlődhetnek ott, ahol a körülmények éppen megfelelőek (legjobbak a fényviszonyok, nincsenek konkurensek, vagy éppenséggel feldúsultak a tápanyagok az állatok trágyája miatt).
Bár a föld felszíne felett mi különálló szárakat láthatunk (modulok), a talajban ezek sokszor ugyanazon növényegyedhez tartoznak (genet) - mint a szamóca esetében, csak ez utóbbinál az indák a föld felett terjednek, de ugyanúgy a szabad és megfelelő kis csupasz talajfoltocskán gyökereznek le. Így a növények mindig a számukra legalkalmasabb foltot keresik, ahol kifejlődhetnek az újabb modulok, ahol pedig a körülmények előnytelenné válnak, ott egy-egy modul ugyan elpusztul, de nem a teljes genet.
A sort még sokáig lehetne folytatni, de ez a néhány példa máris szemlélteti, hogy a gyepek fajgazdagsága és az enyhe zavarások sorozata dinamikus egyensúlyban van, amelyben a gyepközösség fajai állandóan helyet cserélnek, és a számukra legmegfelelőbb kis foltot veszik leghamarabb birtokba. Legjobban talán kis léptékben érzékeltethetjük a természetközeli gyepeink kivételes fajgazdagságát: 15 négyzetméteren akár 60 növényfajt is találhatunk, és jellegzetesek a különböző növényfajok kis foltjai (ezt értjük mikrofoltosság alatt).
A gyepközösség rezilienciájaaz életközösség azon képessége, hogy regenerálódik egy kedvezőtlen esemény után pont e rendkívüli fajgazdagság és dinamikus egyensúly miatt nagy, és a közösség ezért ellenálló az invazív növények betelepedésével szemben, illetve szintén emiatt tud közösségként gyorsan válaszolni a környezeti hatásokra.
