Románia: öt biogeográfiai régió találkozása
A természetben, jól tudjuk, ritkán vannak éles határvonalak. Így Európa nyugati, atlanti-óceáni partvonala felől a kontinens belseje felé az éghajlat fokozatosan változik óceáni éghajlatról (gyakori esős idő és enyhe telek, gondoljunk csak a Brit szigetekre) kontinentális klímára (tavaszi esőzésekkel, nyári szárazságokkal, hideg telekkel).
Ezt az éghajlati átmenetet a természetes növénytakaró is tükrözi: Európa keleti részén az erdős övezetet egyre gyakrabban tarkítják ligetes részek, felnyíló erdőrészek, kisebb sztyeppfoltok (gondolhatunk Dobrudzsa száraz, meleg tölgyeseire). Az erdős és a sztyepp zóna közötti átmeneti, sztyeppfoltokkal tarkított erdős növényzetet nevezzük erdőssztyeppnek.
Néhány romániai gyeptípusról...
A természetes gyepeink nagy része a környezet helyi adottságai miatt alakult ki, maradt fenn.
Ezeken a helyeken a sztyeppi növényzet megtelepedésének kedvező feltételei alakulnak ki, mivel az eső gyorsan lefolyik, a talaj sekély és erodált, a napsugárzás erős. Az ilyen helyeken kialakuló természetes élőhelyeket nevezzük edafikusnak vagy extrazonálisnak.
Az Erdélyi Mezőségen vagy a Szászföldön található koporsókonkis, meredek oldalú, napsütötte oldalú dombocskák, amelyek kb. 12 000 éve földcsuszamlások és suvadások során alakultak ki, délies oldalakon, vagy akár a dobrudzsai száraz bokorerdők közé ékelődött tisztásokon árvalányhajas (Stipa sp.) sztyeppfoltokkal találkozhatunk.
Az előbbiekhez hasonlóan, a Károlyi-síkon a homokos talajok gyenge vízmegtartó képessége szintén helyileg vízhiányos feltételeket eredményez, és homoki gyep kialakulásához vezet.
A sekély, köves talaj szintén nem teszi lehetővé a fásszárú növényzet megtelepedését, ilyen helyeken sziklagyepek fejlődnek. Ezekben az esetekben a tájegység általános éghajlata ugyan erdős növényzet kialakulásának megfelelő, viszont a helyi környezeti adottságok szélsőségessége mintegy “felülírja” ezt.
A pannon síkság szikes pusztái, bár nagy kiterjedésűek, szintén edafikus élőhelynek tekinthetők, hiszen a sós talaj nem kedvez az erdők megtelepedésének, így a közép-ázsiai szikes puszták „nyugatra szakadt rokon” élőhelytípusa alakult ki.
A mi tájainkon az ember már a rézkori.e. kb. 4 500 – 2 700 óta irtja az erdőt és alakítja át azt haszonállatai számára táplálékot adó legelővé, kaszálóvá. Évszázadokkal korábban azonban ez egy lassú folyamat volt, így a növényzetnek és az ahhoz kötődő állatvilágnak volt ideje és lehetősége alkalmazkodni, az életközösségeknek pedig együtt fejlődni az ember által kialakított és fenntartott élőhelyeken. Az emberi beavatkozás - a rendszeres kaszálás, legelőtisztítás, ritka esetben felégetés - éppen akkora alacsony szintű, de rendszeres zavarást jelentett, hogy az erdő visszatelepülését megakadályozta, de kedvezett a természetes lágyszárú növényzet terjedésének és sűrűsödésének.
Mivel ezek az élőhelyek emberi beavatkozás hatására jöttek létre és maradnak fenn, másodlagosnak nevezzük őket. Mit sem veszítenek azonban természeti értékükből, hiszen fajgazdagságuk és komplex szerkezetük a hagyományos, ember és természet közötti harmonikus életvitel bizonyítékai.
A nedves rétek nagy része másodlagosnak tekinthető. Ezek létrejöhettek akár mocsárvidékek vagy lápok szikkasztásával, akár folyóárterek lecsapolásával (amelyek természetes körülmények között ártéri erdők, vagy erdők közé ékelődött mocsarak, lápok lennének).
Például az Olt töltések közé szorítása, valamint az ásványvízforrások kiaknázása (és néhány ásványvízforrás tönkretétele) miatt a folyó ártere lecsapolódott, a lápokat rendszeresen felégették, így az egykori égeresekkel váltakozó mocsár- és lápvidéket nedves rétekké alakították.
Régi térképeken még látható, hogy ez a terület valaha mocsár volt. A növények, amelyek ma uralják, lápok szélének (lagg zónájának) a jellegzetes fajai, és higrofilvízzel átitatott talajt kedvelő magaskórós növényzet tagjaiként képzelhetjük el őket.
Más lecsapolt, vagy töltések miatt mentett oldalra került ártereken, az ingadozó talajvízszint hatására, nagyrészt kaszálóként hasznosított nedves rétek alakultak ki. Ezek a gyepek viszont kialakulhattak úgy is, hogy a mocsarak és lápok szélének átmeneti növényzete kiterjedt, miután ezeket leszárították.
